„Kb. 1 évvel ezelőtt kaptam kézhez a Gyógyító Kódot. Akkoriban friss gyászban voltam édesapám halála miatt, aki nagyon csúnyán szenvedett, mielőtt elköltözött. Nagyon közel állt hozzám, távozása az egész családot mély lelki fájdalmakba vetette… A gyász, a gyerekek miatti éjszakázások, a magamra utaltság, egyre komolyabb alvászavarok – karácsony környékére az idegösszeroppanás szélére kerültem… Öngyilkossági gondolatokkal játszadoztam. Úgy éreztem, a lelkem el akar menni innen… Aztán össze kellett szedni magam. A gyerekeket föl kell nevelni. És ekkor vettem kézbe a könyvet, 1-2 hónapig csak állt a polcon. Az elején úgy éreztem, nem lesz elég lelki erőm, hogy megugorjam a lépcsőfokokat. Miközben olvastam, csak zokogtam. Aztán nagy szünet. Nagyon lassan tudtam haladni… Ha akkor… nem adja a kezembe ezt a könyvet, nem tudom, hogy hogyan tudtam volna fölállni abból a mély gyászból, a magamra hagyatottságból… Nagyon köszönöm a sok lelki erőt.”
E.
